Donald Winnicott, brit pszichoanalitikustól származik az „elég jó anya” (good enough mother) koncepciója. Mivel azonban manapság már nem csak az anyák, hanem az apák is otthon maradnak a csecsemővel, kisgyerekkel, így praktikusabb talán kiterjeszteni a fogalmat az apákra is, és inkább „elég jó szülőről” beszélni. Winnicott szerint ha a gyermek minden szükséglete minden alkalommal maximálisan ki lenne elégítve, akkor nem maradna tér számára a fejlődésre. Következésképpen valamilyen mértékű frusztrációt meg kell élnie ahhoz, hogy a következő, előtte álló fejlődési feladatot meg tudja oldani, teljesíteni tudja. Az elég jó szülő tehát akkor, és csak annyit elégít ki, amennyit a gyerek fejlődése és életkora megkövetel. Sem többet, sem kevesebbet.

Mit takarhat emellett még az „elég jó szülő”-ség?
Fontos a gyermekre történő ráhangolódásra való képesség. Ehhez az kell, hogy a szülő egyrészt odafigyeljen gyermeke jelzéseire, másrészt alkalmazkodjon és elfogadóan viszonyuljon érzelmi állapotaihoz – legyen szó pozitív, vagy éppen szélsőségesen negatív érzelmi állapotról.
Emellett nagyon fontos a gyerek érdekeinek szem előtt tartása szemben a gondozó egocentrizmusával: ez csecsemőkorban a fizikai és érzelmi szükségletek a lehető leghamarabb történő kielégítését jelenti. Ez elvezet ideális esetben az ősbizalom kialakulásához is, mely lefekteti azt a meggyőződést a gyermekben, hogy más emberek – és a világ en block – megbízható. Következésképpen lehetőség nyílik arra, hogy később társas kapcsolataiban is kiegyensúlyozott, boldog és elégedett lehessen. Természetesen ahogyan nő a gyerek, a fizikai szükségletek kielégítése már kevésbé a szülő feladata lesz, de az érzelmi szükségletek kielégítése (pl. érzelmi biztonság iránti szükséglet, gondoskodás iránti szükséglet) ugyanúgy kulcsfontosságú marad.
Az konzisztens érzelmi elérhetőség és kiszámíthatóság biztosításával a gondozó lehetővé teszi emellett a biztonságos kötődés kialakulását is, amely egy igen jelentős védőfaktor a későbbi időszakokban például a mentális betegségekkel szemben – amellett, hogy azt is lehetővé teszi a (kis)gyerek számára, hogy biztonságban tudja felfedezni környezetét.
Az empatikus viszonyulás szintén nagyon fontos tulajdonsága az elég jó szülőnek. Ez több okból is nagyon fontos, csak hogy néhányat említsünk az empátia, az adekvát érzelemszabályozási készség, az egészséges önértékelés és énkép kifejlődéséhez egyaránt elengedhetetlen.

A fentieket természetesen nehezítik vagy egyenesen lehetetlenné teszik a szülő mentális betegségek (pl. függőségek, depresszió), személyiségzavarok általi érintettsége vagy pszichés traumatizációja, ahogyan súlyos, elhúzódó családi krízishelyzetek is. Érdemes tehát még a gyerekvállalás előtt dolgozni magunkon, nehézségeinken, traumáinkon annak érdekében, hogy a fentiek megvalósulhassanak.
Azonban nem célszerű a tökéletességre törekedni, hiszen – amint azt Winnicott kijelentette – a tökéletes szülő (ha létezne ilyen) mellett a gyereknek nem lenne lehetősége fejlődni.