Vannak azonban kontraindikációk, azaz kizáró okok az online pszichoterápiát illetően. Igyekszem röviden sorra venni ezeket jelen blogbejegyzésemben.

1. súlyos személyiségzavar: alapjáraton súlyos személyiségzavarokat – melyek sok esetben munkaképtelenséggel, egyenetlen életvezetéssel, nehézkes társas funkcionálással járnak – nem kezelünk online. Fontos ezekben az esetekben a személyes kontaktus, jelenlét, mely megtartóbb erővel bír, mint ae online forma esetében. Emellett az egyenetlen életvezetésű páciensek esetében növeli az énhatékonyságot (mely közvetve hat a mindennapi, élettel kapcsolatos feladatok managelésére) az, ha minden héten fix időben meg kell jelenniük a terápiás ülésen.

2. függőségek: a függőségek kezelésénél szintén elengedhetetlen a személyes kontaktus. Az addikciók terén érintett páciensek ugyanis sok esetben titkolják valós pszichés és szomatikus állapotukat, vagy gyakori visszaesésüket a kezelő előtt (ennek számos oka lehet). Élőben könnyebb egy olyan munkaszövetséget és bizalmi kapcsolatot kialakítani ezekkel a – kötődésükben sok esetben sérült – páciensekkel, ha személyesen folyik a pszichoterápia, így megvan annak a lehetősége, hogy a páciens állapotát tekintve az igazat mondja el a kezelőnek.

3. pszichotikus zavarok: azoknál a zavaroknál (például skizofrénia esetén), amelyekben a realitással való kapcsolat megszakad, és az egyén állapota (még) labilis, szintén kontraindikált online pszichoterápiába kezdeni. A labilis valóságérzékeléssel jellemző páciensekre muszáj élőben „ránézni”, hogy felmérhessük állapotukat és meggyőződjünk róla, hogy aktuálisan nincs szükség kórházi felvételre. Emellett esetükben szintén igen fontos az őszinteségen alapuló terápiás kapcsolat, hiszen – a függő páciensekhez hasonlóan – időnként törekedhetnek állapotuk kedvezőbb bemutatására és hallucinációik, téveseszméik elrejtésére, akár azzal a céllal, hogy a gyógyszeres kezelést vagy a kórházi felvételt elkerüljék. Tartósan kompenzált pszichés állapot és a gyógyszeres kezeléssel történő effektív együttműködés esetén (például a páciens a megfelelő időpontban megjelenik az esedékes depot injekciója beadásáért a szakrendelőben, és ez a mintázat tartós) elképzelhető a páciens online pszichoterápiába történő bevonása, leginkább akkor, ha a páciens kiterjedt szociális védőhálóval rendelkezik, akik egyébként személyes jelenlét által észlelik aktuális állapotát.

4. súlyos/friss traumatizáció: a súlyosan, vagy frissen traumatizált páciensek esetén azért is fontos a személyes jelenlét, mert ezeknek a pácienseknek az átélt traumatizáció által összeomlott az addigi világképük, ezzel együtt a bizalmuk is az emberekben, és a világ kiszámíthatóságába vetett hitük is. Resztoratív élményt nyújthat nekik az, hogy a szakember minden héten, ugyanabban az időpontban, konzisztensen elérhető számukra, akikben meg is bízhatnak, és a terápiás kapcsolat egyfajta mentsvárat is jelenthet számukra, addig, amíg az új világképük kialakításáért küzdenek.

5. vissza-visszatérő öndestruktív vagy szuicid késztetések: nem célszerű online pszichoterápiát folytatni olyan páciensekkel, akik rendkívül labilisak, impulzívak, hajlamosak az önsértésre, önbántalmazásra, vagy gyakran küzdenek öngyilkossági késztetésekkel. A személyes jelenlét már csak azért is fontos az ő esetükben, mert a legmélyebb kétségbeesés esetén „kapaszkodhatnak” abba a tudatba is, hogy a pszichológus várni fogja őket a megbeszélt időpontban, vagy – ha jó, és erős a terápiás szövetség – a kezelő csalódott lenne, ha önbántalmazást vagy szuicid kísérletet követne el, mely a terápiás szerződés megkötésekor aláírt szuicid szerződés megszegését is jelenti egyben. Idővel általában a kétségbeesés, vagy intenzív düh alábbhagy, ilyenkor általában a páciensek hamar átértékelik helyzetüket, így a terápiás kapcsolat gyakorlatilag átmeneti mentőövet képez számukra krízisállapotaik során.

6. súlyos depresszió: a szuicid veszélyeztetettséggel, extrém tehetetlenségérzéssel, tartós örömtelenséggel, intenzív bűntudattal, beszűkültséggel, és a világ negatív színben történő észlelésével jellemezhető súlyos depressziós pácienseket sem kezelünk online formában. Egyrészt a súlyos depresszió kórházi kezelést igényel, másrészt, az állapot javulását követően a terapeuta élőben jobban tud reményt nyújtani páciensének, amellett, hogy bűntudata inadekvát voltával, beszűkültségével, és az általa viselt „fekete szemüveggel” (mellyel a világot, a jövőt, és saját magát aktuálisan szemléli) effektíven konfrontálhatja páciensét. Emellett az, hogy az egyén képes a rendelőbe elmenni és részt venni az üléseken, az önértékelésre és a tehetetlenségérzésre is pozitív hatással van, és a kontrollérzetet is növeli, hiszen fizikailag is jelentős lépéseket tesz állapotának javulásáért, amely jelentősebb, mint ha csak beülne a gép elé.

Összefoglalva, vannak esetek, amikor a páciensek állapotának fokozott monitorozására van szükség. Ilyenkor nem tanácsos a pszichoterápiát teljes egészében online folytatni. Vannak helyzetek és páciensek, akiknél a hibrid munkamód még elfogadható és effektív, ugyanakkor bizonyos esetekben ez sem kivitelezendő, és a szakembernek ragaszkodnia kell a személyes pszichoterápiához. A helyzet mérlegelése mindazonáltal minden esetben a szakember feladata. Nem minden esetben érvényes tehát „az online pszichoterápia is jobb, mintha egyáltalán nem kap az egyén segítséget” elv.