Nem minden ADHD, ami annak látszik: Az öndiagnosztizálás veszélyei
Az elmúlt években egyre többen kezdtek el foglalkozni a felnőttkori ADHD-val (figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral), mely komoly nehézségeket okozhat a mindennapi életvitel során. Az internetes tartalmak, közösségi média posztok és önsegítő cikkek széleskörűen informálják az olvasókat ezekről, azonban fontos megérteni, hogy attól, hogy néhány tünet kapcsán magunkra ismerünk, az még nem jelenti azt, hogy az ADHD diagnózisa fennáll. Az öndiagnosztizálás komoly veszélyeket rejt, többek között azt, hogy a nem jól meghatározott problémakört nem megfelelő módszerrel igyekszünk megkísérelni orvosolni (például egészen másképp kezelendő a depresszióból fakadó koncentrációs nehézség, mint az ADHD-ból fakadó).
Mi az ADHD, és hogyan jelenik meg felnőtteknél?
Az ADHD egy neuropszichiátriai zavar, amely gyermekkorban kezdődik, de gyakran felnőttkorban is fennmarad. Tehát olyan, hogy felnőttkor során kezdődő ADHD, nem létezik. Jellemző tünetei közé tartozik a figyelem fenntartásának nehézsége, az impulzív viselkedés és a hiperaktivitás (mozgásos nyugtalanság). Felnőtteknél ezek a tünetek gyakran a gyerekeknél megszokott módtól elérően jelentkeznek: gyakoriak a nehézségek az időbeosztásban, halogatás, a hosszabb figyelemkoncentrációt igénylő feladatokra való képtelenség, „szétesett” és rendszertelen életvitel, szorongás, szer- és/vagy gyógyszerabúzus.
Bár az ADHD tünetspektruma széles, és sokan érezhetik magukat érintettnek, nem minden esetben beszélhetünk korrekt diagnózisról. Felnőtteknél ugyanis számos betegség és állapot okozhat ADHD-ra hajazó tüneteket. Ezek közül csak néhányat említenék meg, a teljesség igénye nélkül:
- Szorongásos zavarok
Hasonló tünetek: Figyelmi nehézségek, ingerlékenység, irritáltság, rágódás
- Depresszió
Hasonló tünetek: Motivációhiány, nehézségek a koncentrációban, döntésképtelenség, nehézségek a figyelem fenntartásában.
- Alvászavarok
Hasonló tünetek: Fáradtság, feledékenység, figyelmetlenség, ingerlékenység.
- Bipoláris zavar
Hasonló tünetek: Impulzivitás, nyugtalanság, felgyorsult gondolkodás (hipomán vagy mániás epizódok során).
- Pajzsmirigyproblémák (pl. hipertiroidizmus)
Hasonló tünetek: Nyugtalanság, koncentrációs nehézségek, ingerlékenység, irritáltság.
- Pervazív fejlődési zavarok (pl. autizmus spektrumzavar)
Hasonló tünetek: Impulzivitás, szociális nehézségek problémás volta, figyelmet érintő problémák.
- Traumás élmények és PTSD
Hasonló tünetek: Koncentrációs nehézségek, ingerlékenység, nehézkes érzelemszabályozás.
- Tanulási zavarok
Hasonló tünetek: Figyelmetlenség, lassú munkatempó, nehézségek a szervezésben és kivitelezésben.
- Szerhasználati zavarok
Hasonló tünetek: Impulzivitás, koncentrációhiány, feledékenység, ingerlékenység.
- Krónikus stressz
Hasonló tünetek: Feledékenység, ingerlékenység, figyelmi problémák.
A korrekt diagnózis fontossága
Mivel sok állapot átfed az ADHD-val, ezért kiemelten fontos, hogy a diagnózist pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus állítsa fel. A szakemberek részletes kórtörténetet vesznek fel – sokszor egy hozzátartozót is bevonva -, speciális pszichológiai teszteket alkalmaznak, és szükség esetén további orvosi vizsgálatokat is javasolhatnak a pontos diagnózis felállításának érdekében.
Az öndiagnosztizálás veszélyei
- Az internetes tesztek korlátai:Az online elérhető öndiagnosztikai eszközök csupán tájékoztatásra valók, nem helyettesítik a hozzáértő szakember által végzett diagnosztikát. Ezek a tesztek tudományos szempontból nem megbízhatóak, gyakran általánosított, leegyszerűsített kérdéseket tartalmaznak, amelyek maximum távolról – és nem igazoltan! – kapcsolódhatnak az ADHD-hoz, mint kórképhez.
- Stigmatizáció:A fals diagnózisok stigmatizációt vonhatnak maguk után, és ezen keresztül alacsony önértékelést válthatnak ki az érintettekből.
- A megfelelő kezelés hiánya: Ahogyan fent is említettem, az öndiagnosztizálás egyik legnagyobb veszélye azonban az, hogy az érintett nem kap megfelelő kezelést, mivel a problémakör, ami szenvedést okoz neki, nem jól kerül azonosításra (minden problémakörhöz, betegséghez más-más kezelési mód tartozik). Ez történhet azáltal, hogy:
Elmarad más betegségek, állapotok, problémák felismerése/kizárása, ami által egy másik, potenciálisan súlyos állapot (pl. szorongászavar, bipoláris zavar) kezeletlen marad, fenntartva a szubjektív szenvedést és alacsony mentális jóllétet.
Helytelen önsegítő stratégiák: A nem a korrekt diagnózishoz passzoló önsegítő stratégiák akár ronthatnak is az érintett állapotán.
Gyógyszerhasználat veszélyei: Az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerek szigorú orvosi ellenőrzést igényelnek. Az autodidakta módon történő gyógyszerszedés, vagy a fals diagnózison alapuló gyógyszeres terápia önmagában komoly egészségi kockázatokat hordozhat. Például a stimulánsok egy bizonyos csoportja a bipoláris páciensek állapotát masszívan rontja, míg a (valódi) ADHD-s páciensek mindennapi funkcionálását javítja.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni?
Ha valaki tartósan és jelentős mértékben tapasztalja az ADHD-ra jellemző tüneteket, érdemes pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz fordulnia kivizsgálás céljából. Mivel nagyon speciális terület ez speciális tesztekkel és vizsgálatokkal, érdemes ezen a területen nagy tapasztalattal rendelkező szakembereket felkeresni ehhzez.
Ezek is érdekelhetnek
Klinikai szakpszichológusok és pszichiáter szakorvosok együttműködése: A mentális egészség komplex módon történő támogatása
Klinikai szakpszichológusok és pszichiáter szakorvosok együttműködése: A mentális egészség komplex módon történő támogatása A mentális egészség kezelése számos különböző szakember közreműködését igényli, …
A pszichoterápiás kapcsolat fontossága A pszichoterápiás kapcsolat vagy szövetség a pszichoterápiás munka alapvető pillére. A kutatások és a klinikai tapasztalatok szerint a …
Miért fontos az önismeret? Manapság egyre több ember ismeri fel az önismeret fontosságát. Talán kissé elcsépeltté is vált a fogalom az elmúlt …