Sajnos gyakorivá vált az „öndiagnosztizálás” is, amely sok esetben téves diagnózishoz vezet. Ennek egyik nagy veszélye az, hogy az érintett nem megfelelő irányba indul nehézségei megoldása kapcsán, és ha a felkeresett szakember nem eléggé „szemfüles”, akkor olyan gyógykezelésben (pl. terápia, gyógyszeres kezelés) részesülhet, ami nem segít a fennálló problémákon – hiszen valójában nem is az a probléma, amire azt kapja, hanem valami más. Éppen ezért nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy mi nem autizmus, és miért elengedhetetlen a professzionális kivizsgálás, és az öndiagnosztizálás kerülése.

Gyakorlati példák

Az autizmus felnőtteknél gyakran összekeverhető más mentális zavarokkal, mert bizonyos zavarok az autizmushoz hasonló tüneti képet mutathatnak. Alább olvasható néhány esetpélda, amelyek jól szemléltetik ezt a jelenséget:

Szorongásos zavar
Egy 30 éves férfi szorong a munkahelyi megbeszéléseken. Gyakran hallgat, kerüli a spontán beszélgetéseket, még a szemkontaktust is, és rendszeresen ugyanabban a sorrendben végzi el feladatait. Laikus szemmel ezek a viselkedések autizmusra utalhatnak, hiszen visszahúzódó, viselkedése merev, és rutinszerű. Jobban körüljárva a panaszokat azonban kiderült, hogy az ő esetében a szorongás váltja ki a fentieket, nem pedig az autizmus. Az autizmusban a hasonló mintázatok ugyanis már gyermekkortól fogva jelen vannak – nem így a kliensnél –, így joggal gondolhatjuk, hogy ez a viselkedés nála a szorongást kiváltó helyzetekben aktiválódik.

Hangulatzavar (pl. depresszió)
Egy 28 éves nő hónapok óta kerüli a barátait, nem megy el társas eseményekre, és egyedül tölti az estéket otthonában. A laikus olvasó könnyen autistának minősíthetné az érintettet, de valójában ő depressziós. Egy szakember felkeresését követően az első ülésen kiderült, hogy visszahúzódó viselkedésének hátterében hangulati panaszok állnak, nem pedig a társas interakciók terén tartósan tapasztalt nehézségek. Az autizmusban a társas nehézségek a teljes élethossz során jelentkeznek, nem csupán egy hangulati epizód fennállásának idején.

 ADHD
Egy 35 éves férfi figyelme gyakran elkalandozik munkavégzés során, nehezen követi a társas interakciókat, és időnként impulzívan viselkedik. Kollégái egy része autistának gondolja, mivel a projektmunkák során sokszor kizökkenthetetlenül mélyen merül el bizonyos témákban, miközben tartósan elhanyagol más megoldandó feladatokat. A pszichiáter szakorvos, akit felkeresett, az ő esetében további, ADHD-ra történő kivizsgálást tartott szükségesnek, amely pozitív eredménnyel zárult. Így kijelenthető, hogy itt a figyelemzavar és az impulzivitás okozza a páciens nehézségeit, nem pedig autizmus.

Obszesszív-kompulzív zavar (OCD)
Egy 27 éves nő óránként ellenőrzi a lakás zárjait, annak ellenére is, hogy tudja, hogy irracionális a viselkedése. Környezete tagjai számára autistának tűnhet a rituálék ismétlődése miatt, de valójában OCD-je van: a diagnosztikai vizsgálat során felszínre került, hogy ezen viselkedés célja a szorongás, és a belső feszültség csökkenése. Ezzel szemben egy autista személy ugyanígy többször ellenőrizhet valamit, de motivációja más: a rutin és a komfortérzet fenntartása, nem pedig a szorongás csökkentése.

Bizonyos személyiségjegyek és személyiségzavarok
Egy 32 éves férfi nehezen alakít ki szoros kapcsolatokat, ragaszkodik a megszokott napirendhez, és nehezen alkalmazkodik változásokhoz. Laikus szemmel akár autistának is tűnhet, de valójában bizonyos személyiségjegyeiből fakad ez a viselkedés, nem autizmusból. A részletes kikérdezés során ugyanis kiderült, hogy ez a fajta viselkedés fiatal felnőttkora óta jellemző rá, így inkább személyiségvonásokról van szó – mivel az autizmus esetén a tünetek már gyermekkortól jelen vannak.

Poszttraumás stressz zavar 
Egy 29 éves nő konzekvensen elkerüli a társas helyzeteket, igen érzékeny bizonyos hangokra, és gyakran összerezzen. A felszínen autistának tűnhet a viselkedése alapján, de a diagnosztikai folyamat során kiderült, hogy a közelmúltban nemi erőszak áldozata lett. A tünetek kialakulása itt tehát egy közelmúltban átélt traumatikus eseményhez köthető, míg az autizmusban a viselkedési minták stabilak, és élethosszon át jellemzőek.

Miért fontos a professzionális kivizsgálás?

Az autizmus diagnosztizálása felnőtt korban rendkívül összetett folyamat. Nem elég egy rövid beszélgetés, vagy egy „általános” teszt, kérdőív kitöltése; a szakember értékeli a korai fejlődési mintázatokat, a jelenlegi társas interakciókat és érdeklődési köröket, kizárja a hasonló tüneteket okozó egyéb mentális zavarokat és állapotokat, továbbá szükség esetén többféle, nagyon specifikus tesztet vesz fel. Emellett akár interjút is készíthet a hozzátartozókkal, és megfigyelést is alkalmazhat a pontos diagnózis felállításának érdekében. 
A diagnózis célja alapvetően nem a „címkézés”, hanem a megértés, és a megfelelő támogatásban történő részesülés. Egy helyesen felállított diagnózis által elkerülhető egy, nem a „valós” problémához illeszkedő terápiás próbálkozás – amivel akár hónapok, évek mehetnek el eredménytelenül, nem is beszélve az ezzel járó jelentős anyagi terhekről. 
​
Tehát panaszok esetén mindenféleképpen hozzáértő szakemberhez érdemes fordulni. Ha például gyermekkora óta nehézségeket tapasztal a társas kapcsolatokban, fokozott érzékenység jellemzi bizonyos ingerekre nézve, erősen ragaszkodik a rutinhoz, ismétlődő viselkedési mintázatokat mereven követ, vagy extrém elmélyült érdeklődést mutat specifikus témák iránt, miközben mindez más tevékenységek rovására megy, javasolt a kivizsgálás megkezdése.