A „baby blues”, és ami túlmutat rajta

Közvetlenül a szülés után az anyák jelentős része – 70–80%-uk – tapasztal érzelmi labilitást, szomorúságot, ürességet, ingerlékenységet. Ez az úgynevezett „baby blues”, ami természetes hangulati, pszichés válasz a hormonális, és az élethelyzetet érintő változásokra. 
Azonban egyes anyukák mentális állapotában bekövetkező változások már olyan mértékűek, hogy kimerítik bizonyos mentális zavarok – például szülés utáni (poszt-partum) depresszió – diagnosztikai kritériumait. 

Mi is az a szülés utáni depresszió?

A posztpartum depresszió (PPD) egy súlyos hangulatzavar, amely jellemzően a szülést követő első hetekben, hónapokban alakul ki – de akár időben csúsztatva, azaz 6–12 hónappal később is jelentkezhetnek a tünetek. A nemzetközi becslések szerint a szülés utáni depresszió a nők 10–20%-át érinti a szülést követő első 12 hónapban. 
Jellemző tünetek:

• Tartós lehangoltság, ürességérzet
• Érdektelenség a baba, a partner, a barátok, vagy az élet iránt
• Krónikus fáradtság, energiahiány
• Alvászavar (még akkor is, ha lenne lehetőség pihenni)
• Étvágyat illető változás (étvágytalanság vagy fokozott étvágy)
• Önbizalomhiány, bűntudat, alkalmatlanság érzése
• Szorongás, pánikrohamok
• Negatív gondolatok önmagával vagy a gyermekkel kapcsolatban (pl. „Nem vagyok jó anya”, „A babám jobban meglenne nélkülem”)
• Súlyosabb esetben öngyilkossági gondolatok, halállal kapcsolatos fantáziák, öngyilkossági kísérlet

A szülés utáni depresszió nem gyengeség, vagy az anyai szerepre való alkalmatlanság jele, hanem egy olyan mentális zavar, amelynek kialakulásában biológiai, pszichológiai és társadalmi faktorok együttesen szerepet játszanak. Ez az állapot azonban napjainkban már jól kezelhető – és minden esetben kezelendő is.

A biológiai háttér

Sokan még mindig úgy vélik, hogy a depresszió csak lelki eredetű lehet. Az igazság azonban az, hogy a poszt-partum depresszió masszívan biológiai hátterű zavar és jelentős hormonális és neurokémiai változásokkal jár:

1. Hormonális változások: a szülés után az ösztrogén és progeszteron szintje hirtelen zuhanni kezd. Ezek a hormonok hatással vannak az agy érzelemközpontjára is.
2. Neurotranszmitter egyensúly: a szerotonin, dopamin, noradrenalin szintjének egyensúlyhiánya/zavara szintén hangulati mélypontokat okozhat.
3. Alváshiány: a kialvatlanság önmagában is alacsony fekvésű, rossz hangulatot idézhet elő és a depresszió súlyosbodását is gyorsítja.
4. Korábbi depresszió vagy egyéb hangulatzavar: ha a kismamának a várandósság előtt volt hangulatzavara, akkor a szülés utáni időszak megnövekedett rizikóval jár e téren.

A fentiekből is látható, hogy a poszt-partum depresszió kialakulásának hátterében komplex biológiai folyamatok zajlanak, amit csak megfelelő szakmai segítséggel lehet hatékonyan kezelni.

A gyógyszeres kezelés szerepe

Poszt-partum depresszió esetén első lépésként pszichiáter szakorvos felkeresése javasolt. A szakorvos tud dönteni annak kapcsán, hogy egyelőre csak követi a páciens állapotát (rendszeres kontrollvizsgálatokon keresztül) vagy azonnal biológiai szinten, azaz gyógyszerrel avatkozik be. Nyilvánvalóan a súlyos esetekben – ahol például ön- vagy közveszély is fennáll –, a pszichiátriai osztályos kezelés elengedhetetlen. 

Ennél a problémánál pusztán pszichoterápiával jellemzően nem lehet kielégítő eredményt elérni, sokkal inkább a kombinált kezelés a hatékony (gyógyszer és pszichoterápia egyidejű alkalmazása). Sokan félnek a gyógyszeres kezeléstől, de a mai korszerű antidepresszánsok között több olyan is van, amelyet lehet alkalmazni akár szoptatás mellett is. 

A gyógyszer:

• Segít helyreállítani az agyi neurotranszmitterek szintjét, és azok receptorokra gyakorolt hatását.
• Hamar mérsékli a legnagyobb szenvedést okozó tüneteket (pl. reménytelenség érzés, szorongás, alvászavar).
• A veszélyeztetetteknél megakadályozhatja a pszichózis kialakulását.
• Segít stabilizálni az anya hangulatát, hogy képes legyen kapcsolódni a babához, ezáltal a baba fejlődését is támogatva.
• Lehetővé teszi, hogy a pszichoterápia hatékonyabban működjön, a páciens ebből többet tudjon profitálni.

A cél, hogy az anya a lehető leghamarabb jobban legyen – és ezáltal a baba is biztonságban, minél ptimálisabb körülmények között, szeretetben fejlődhessen.

Miért jó a babának is, ha az anya megfelelő kezelést kap?

Amikor egy édesanya poszt-partum depresszióban szenved, nem csak ő maga küzd, hanem a baba is érzékeli ezt – akkor is, ha erről még nem tud beszélni. A csecsemők érzelmi fejlődése szoros kapcsolatban áll az elsődleges gondozójuk érzelmi és fizikai elérhetőségével. Ha a gondozó lelkileg nincs jól, az a kötődésre és az érzelmi fejlődésre nézve igen romboló hatással lehet. Mindezt természetesen nem bűntudatkeltés céljából részletezem, hanem szeretném aláhúzni még inkább, hogy a segítségkérés ebben a helyzetben közös érdek is.

A depressziós anya hatása a csecsemő fejlődésére nézve

Érzelmi és társas fejlődés

Kötődés: A biztonságos kötődés kialakulásához az szükséges, hogy az anya érzékenyen, következetesen és kiszámíthatóan reagáljon a csecsemő szükségleteire. Ezzel szemben egy depressziós gondozó viselkedése gyakran kiszámíthatatlan, elutasító vagy elzárkózó. Ez alááshatja a babánál a biztonságos kötődés kialakulását. 
Érzelemszabályozás: Az első hónapokban a baba „érzelmi tükrözés” révén tanulja meg felismerni, értelmezni és szabályozni az érzéseit – ebben az anya mimikájának, hanghordozásának és reakcióinak kiemelt szerepe van. Egy depressziós anya gyakran lehangolt, vagy érzelemmentes arckifejezéssel reagál a babára, és az érzelmi visszacsatolásban kevéssé vesz részt. A csecsemő ezekre a visszafogott, vagy hiányos ingerekre csökkent érzelmi válaszkészséggel reagálhat, például szintén kevesebbet mosolyog, gagyog vagy kezdeményez kapcsolatot. A hiányos interakció gátolja annak a készségnek a fejlődését, amely lehetővé teszi, hogy a gyermek később megértse, és szabályozni tudja az érzelmi állapotait. Ennek következményei lehetnek későbbi életkorban például az indulatkezelési problémák, érzelmi és hangulati labilitás, vagy akár impulzivitás.
Szociális interakció: Egy depressziós anya kevesebb pozitív társas reakciót ad: ritkábban mosolyog, kevésbé tartja a szemkontaktust, gagyog a babával együtt. Ez csökkentheti a baba társas válaszkészségét, továbbá általánosságban az érdeklődését az emberi interakciók iránt.

Kommunikációs és nyelvi fejlődés
Az anya beszéde, mimikája, dallamos hanghordozása mind-mind kritikus fontosságúak a baba nyelvi fejlődésére nézve. Depresszió esetén az anya ritkábban beszél, énekel vagy olvas a babának, kevesebb az interakció közöttük, gyakran monotonabb hangon beszél, visszahúzódóbb, így a gyermeket nem éri elég inger. Ez a nyelvi fejlődést hátráltathatja, különösen az első 2 év kritikus időszakában: a baba később kezd gagyogni, kimondani szavakat, reagálni a hallott beszédre.

Kognitív fejlődés 
A játék során a babák felfedeznek, tanulnak, és kapcsolatot teremtenek. Egy depressziós anya kevesebb játékot vagy közös tevékenységet kezdeményez, ami visszavetheti a baba kognitív képességeinek fejlődését, úgy mint például a figyelemkoncentráció, problémamegoldás, emlékezeti funkciók. Egyes kutatások összefüggést találtak a korai anyai depresszió és az iskoláskorban megfigyelhető tanulási nehézségek között.

Fiziológiai funkciók: alvás és evés
Egy depressziós anya nehezebben követi a baba biológiai ritmusát, ami problémákat okozhat az alvás és evés területén. A baba alvási ritmusa gyakran tükrözi ugyanis az anya érzelmi állapotát. Ha az anya szorong vagy feszült, a baba is nehezebben alszik el vagy gyakrabban ébred fel.  Az anya nem kielégítő mentális állapota táplálási nehézségekhez vezethet (pl. túl ritka vagy túl gyakori etetés, nehézség a szoptatás terén). Ezek mind kihatnak a csecsemő testsúlyának növekedésére, anyagcseréjére, emésztésére.

Hosszú távú pszichológiai hatások
Egy depressziós anya környezetében nevelkedett gyerekeknél a kortizol (stresszhormon) szintje gyakran magasabb. Ez hosszabb távon idegrendszeri érzékenységet és pszichés sérülékenységet eredményezhet. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás később viselkedészavarokhoz, szorongáshoz, depresszióhoz vezethet.

A pszichoterápia szerepe

A gyógyszer a „biológiai egyensúlyt” állítja vissza, de a lelki feldolgozás, önismeret, érzelmi munka a pszichoterápia terepe. A terápia segít:

• feldolgozni a szüléssel kapcsolatos nehéz – akár traumatikus – élményeket 
• alkalmazkodni az új szerephez és az új identitáshoz,
• csökkenteni az önvádat, bűntudatot,
• támogatást nyújtani a kapcsolatépítésben a gyermekkel és a partnerrel.

A szülés utáni depresszió nem szégyen, és nem az alkalmatlanság jele. Egy olyan állapot, amely a női test és lélek rendkívüli megterhelésre adott természetes, ám súlyos reakciója. A segítségkérés, továbbá a megfelelő kezelés igénybevétele nem csak az anya gyógyulását segíti, hanem a gyermek optimális pszichés fejlődésének is záloga. Egy kiegyensúlyozott, jól lévő anya ugyanis a legnagyobb ajándék, amit egy gyermek kaphat.