Magyarországon pszichodiagnosztikai vizsgálat elvégzésére csak klinikai szakpszichológusok és pszichoterapeuták jogosultak, akikre jelen bejegyzésben szakemberként vagy pszichológusként fogok utalni az egyszerűség kedvéért. Az alábbiakban a felnőttek vizsgálatáról fogok írni, a gyerek pszichodiagnosztika ezektől némileg eltérhet.

Mi a pszichodiagnosztika célja?

A pszichodiagnosztika célja nem az, hogy címkét „aggasson” valakire. Sokkal inkább abban segít, hogy:

• megérthetővé váljanak egyes visszatérő nehézségek (pl. szorongás, önbizalomhiány, kapcsolati konfliktusok),
• amennyiben beazonosítható egy mentális zavar a tünetek alapján, adekvát diagnózis szülessen meg (pl. depresszió, figyelemzavar) 
• láthatóvá váljanak az erősségek, sérülékenyebb területek, és fejlődési lehetőségek (pl. tehetség, reziliencia),
• célzottabb segítség váljon elérhetővé, a páciens iránymutatásban részesüljön

A pszichodiagnosztika egyaránt alkalmazható felnőtteknél és gyermekeknél, már fennálló panaszok esetén, illetve önismereti céllal is.

Hogyan zajlik a pszichodiagnosztikai vizsgálat?

A vizsgálat jellemzően az alábbi lépésekből áll:

1. Exploráció (interjú):
Ez nem más, mint a problémás terültek, kérdéskörök körbejárása. A pszichológus beszélgetés formájában feltérképezi az életút fontosabb állomásait, a jelenlegi nehézségeket, és azokat a tényezőket, amelyek összefüggenek a problémákkal és hozzájárulhattak az aktuális állapot kialakulásához. Ezen információk alapján dől el, milyen tesztekre van szükség a következő fázisban.

2. Tesztfelvétel
Az interjút követően különböző pszichológiai tesztek és kérdőívek kitöltésére kerül sor. Ezek célja a működésmód objektív feltérképezése, sztenderdizált, objektív mérőeszközökkel. Természetesen többféle eszköz is rendelkezésünkre áll ehhez:

• Kérdőívek: például a hangulat, szorongás, önértékelés vagy kapcsolati működés mérésére.
• Kognitív tesztek: a kognitív képességek (pl. figyelem, emlékezet, problémamegoldás, IQ)  vizsgálatára.
• Személyiségtesztek: például a Rorschach-teszt, vagy a tematikus appercepciós teszt, amelyek a személyiség tudattalan működését is megjelenítik.

3. Kiértékelés 
A szakember az interjú során hallottak, illetve a teszteredmények alapján szakmai véleményt alakít ki, majd – bizonyos esetekben – szakvéleményt ír meg. Ez a szakasz a különböző információk integrálásáról, értelmezéséről szól; nem csak „adatok” gyűjtéséről, hanem az összefüggések szakmai alapokon történő megértéséről.

4. Visszajelzés
A vizsgálati eredményeket illetően a kliens részletes visszajelzést kap a szakembertől. Itt szó esik az esetlegesen fennálló diagnózisról, a feltárt működésmódokról, az erősségekről, a problémákról, valamint a további lehetőségekről is.
​

Konkrét példák a pszichodiagnosztikai vizsgálat létjogosultságának bemutatására

1) Néhány súlyosabb helyzet, ahol a pszichodiagnosztika döntő szerepet játszott a diagnózis felállításában, és a további lépések meghatározásában. 

„A világ furcsává vált – mintha mindenki ellenem lenne”
Egy 28 éves férfi fokozatosan izolálódni kezdett barátaitól, munkahelyén felmondott, családtagjaival szemben bizalmatlan lett. Később arról számolt be környezete tagjainak, hogy a televízión keresztül politikusok „üzennek neki”, és kollégái „a háta mögött összeesküdnek ellene”. A vizsgálat ötletét a család vetette fel, akik zavart viselkedést észleltek a páciensnél. Mivel időközben a páciens is motiválttá vált a vizsgálatban való részvételre, így be lehetett őt vonni egy diagnosztikai folyamatba. A pszichodiagnosztikai vizsgálat során pszichotikus tünetek és paranoid tematikájú gondolatok (téveseszmék) voltak azonosíthatók, amely a szkizofrénia egyik altípusának gyanúját vetette fel. A vizsgálati eredmények alapján pszichiátriai kivizsgálásra került sor, amely eredménye képpen a férfi végül megfelelő gyógyszeres kezelésben részesült, pszichés támogatás mellett.

„Folyamatosan szorongok, néha nem tudom megmondani, mitől”
Egy 34 éves nő pánikrohamokkal, testi tünetekkel (remegés, szapora szívverés, légszomj), és szorongással kereste fel a szakembert. Több orvosi vizsgálaton is átesett, de szervi eltérést nem találtak a panaszok hátterében. A pszichodiagnosztikai eszközök (kérdőívek, projektív teszt) alapján generalizált szorongásos zavar és pánikzavar került diagnosztizálásra. Az eredmények megerősítették, hogy a tünetek pszichés hátterűek, és a diagnózis fényében kognitív viselkedésterápia és autogén tréning vált javasolttá.

„Napi szinten hangulatingadozásaim vannak, egyszer nagyon mélyen, egyszer nagyon fent érzem magam”
Egy 40 éves nő hangulatingadozásokról, impulzív viselkedésről és időnként öngyilkossági gondolatokról számolt be. Egyszer lelkes és tele van tervekkel, máskor teljesen reményvesztett és kiüresedett volt. Kapcsolataiban szintén nagyon szélsőséges érzelmi reakciókat élt meg. A pszichodiagnosztikai vizsgálat során érzelmileg labilis személyiségzavar (borderline) került diagnosztizálásra. A diagnózis, illetve az interjún hallottak mentén a szakember DBT (dialektikus viselkedésterápiát) javasolt, amely célzottan ezekre a panaszokra lett kifejlesztve.

2) A pszichodiagnosztika azonban nemcsak súlyosabb problémák azonosítására, hanem pozitív változások megalapozására is alkalmas. Segíthet olyan embereknek is, akik nem szenvednek pszichiátriai zavarban, mégis szeretnék jobban megérteni önmagukat, viselkedésük mozgatórugóit, vagy fejlődni szeretnének egy adott életterületen. Néhány példa ennek kapcsán:

„Túlérzékeny vagyok, vagy tényleg bántanak mások?”
Egy harmincas éveiben járó nő gyakran azt élte meg, hogy mások megbántják, nem veszik figyelembe az érzéseit. A munkahelyén is nehezen tudott határokat húzni, gyakran túlterhelték. A pszichológiai vizsgálat kimutatta, hogy korai élettapasztalatai miatt fokozott érzékenységgel reagál az elutasításra, és nehezen tud kiállni önmagáért. Ugyanakkor az is kiderült, hogy empátiája és érzelmi intelligenciája kiemelkedő – ezt tudatosabban használva, asszertív technikák elsajátításával később képes lett a hatékony érdekérvényesítésre. 

„Miért kerülök újra és újra bántalmazó kapcsolatokba?”
Egy negyvenes férfi már több kapcsolatában is hasonló dinamikát élt meg: partnerei leértékelték, kontrollálták, ő pedig ennek ellenére sem tudott véget vetni ezen kapcsolatainak. A pszichodiagnosztika során olyan személyiségvonások és kötődési mintázatok rajzolódtak ki, amelyek magyarázatot adtak erre az ismétlődő mintázatra. A szakember nem csak feltárta ezeket, de javaslatot is tett a további terápiás munka irányára nézve is.

„Nem találom a helyem, rossz pályán vagyok?”
Egy fiatal pályakezdő nő irodai munkát végzett, de tartós elégedetlenséget és kiüresedettséget élt meg a hétköznapok során. A pszichológiai vizsgálat során kiderült, hogy kreatív, intuitív, nagyfokú szabadságigénnyel jellemzhető személyiség, aki számára a strukturált, monoton munkavégzést igénylő munkakörnyezet kifejezetten frusztráló. Az eredmények alapján a pályamódosítás mellett döntött, és művészeti területen kezdett el dolgozni. Ennek eredményeképpen jelentősen javult a mentális jólléte és önértékelése.

„Nagyon stresszesnek érzem magam, de lehet, hogy nem csak erről van szó?”
Egy ötvenes, vezető pozícióban dolgozó férfi állandó fáradtságról, koncentrációs nehézségekről, ingerlékenységről számolt be. Kezdetben pusztán hajszolt és stresszes életvitelére gyanakodott, mint kiváltó okra, de a pszichológus átfogóbb vizsgálatot javasolt. A pszichodiagnosztikai eredmények enyhe depresszív tüneteket, kiégés jeleit, és élményszinten tehetetlenség és inkompetencia érzést jeleztek. Az eredmények segítették abban, hogy tudatosabban alakítsa a munka és magánélet egyensúlyt, és célzott pszichológiai támogatást kaphasson aktuális nehézségeire nézve.

„Szeretnék elmélyülni az önismeretben, de nem tudom, merre induljak”
Egy harmincas nő nem pszichés problémával, hanem önismereti céllal keresett pszichodiagnosztikai vizsgálatot is vállaló szakembert. A pszichodiagnosztika során felszínre került, hogy erősen másokat fókuszba helyező, önfeláldozó alapszemélyiség, akinek nehézséget okoz a saját szükségleteinek felismerése. Az eredmények segítettek abban, hogy elkezdje jobban képviselni önmagát a kapcsolataiban, és tudatosabban hozza meg valójában autentikus döntéseit.

​Gyakori kérdések és tévhitek

„A pszichológus meg fog ítélni?”
Nem. A pszichológus nem ítélkezik. A vizsgálat célja az azonosítás, megértés és feltárás, nem pedig az értékelés vagy minősítés. Minden információ bizalmas marad, a szakemberek titoktartási kötelezettség mellett dolgoznak.

„El lehet rontani a teszteket?”
Bizonyos tesztek kivételével (IQ teszt, kognitív képességeket mérő tesztek) elmondhatjuk, hogy a teszteknél nincs jó vagy rossz válasz – a válaszok az egyén belső világát tükrözik, és a legfontosabb az őszinteség.

„Ez feltétlenül azt jelenti, hogy valami nagy baj van?”
Nem feltétlenül. Pszichodiagnosztikai vizsgálatra nem csak mentális problémák esetén lehet szükség, hanem például önismereti célból, pályaválasztás előtt, vagy a továbbiakra vonatkozó javaslat, iránymutatás céljából.

A pszichodiagnosztika tehát egy fontos és hasznos eszköz mindazok számára, akik szeretnék megérteni önmaguk lelki működését, nehézségeik természetét. A pszichológiai vizsgálat meghatározott keretek között, és biztonságos légkörben segíthet rálátni az összefüggésekre – és elindulni a megoldás felé vezető úton.