Az agy formálható

Az agyunk nem egy fix rendszer, amit egyszer készen kapunk, és onnantól úgy marad. Ellenkezőleg: folyamatosan változik, annak függvényében, hogy mit élünk át, mit tanulunk, és hogyan gondolkodunk. Ezt a képességét neuroplaszticitásnak nevezzük. A pszichoterápia pedig – az alkalmazott intervencióktól és módszerektől függetlenül – egy célzott „agytréning”. A beszélgetések során nyert új felismerések, átdolgozott élmények, új viselkedési minták új idegi kapcsolatokat is hoznak létre, míg másokat pedig meggyengítenek, vagy teljesen megszüntetnek.

Mi történik az agyban, amikor terápiára járunk?

1. Az amygdala aktivitása csökken
Az agy egyik fontos része az amygdala, amely egy kis mandula alakú rész az agy mélyén, ami az érzelmek feldolgozásáért, főként a félelemért felel. Félelem esetén többféle viselkedéses válasz adható, például felvehetjük a kesztyűt, vagy éppen elmenekülhetünk az adott helyzetből – mindezt az amygdala jelzését követően tesszük. Evolúciósan természetesen ez igen hasznos volt; jelezte nekünk például, mikor érdemes kereket oldani (pl. egy veszélyes ragadozó közeledtekor). Bizonyos mentális problémák, tünetek esetén azonban  – például szorongás, pánikzavar, poszttraumás stressz zavar – ugyanezen terület, azaz az amygdala gyakran túlműködik: olyan helyzetekben is aktiválódik, amikor nem kellene.  Pszichoterápia során – főként ha a traumafeldolgozásra vagy stresszkezelésre koncentrálunk – az amygdala fokozatosan megtanul nyugodtabban és/vagy ritkábban reagálni. A kutatások kimutatták például, hogy 12 hét terápiás munka után már mérhetően csökken az amygdala aktivitása, azaz a testünk optimálisabban reagál a hétköznapi helyzetekre.

2. Erősödik az agy irányítóközpontja
A prefrontális kéreg az agy homlok mögötti része, és egyfajta „vezérlőtoronyként” működik: itt születnek a döntések, itt mérlegelünk szempontokat, itt szabályozzuk az impulzusainkat, itt tervezzük meg cselekedeteinket. A pszichoterápia ezen terület működését megtámogatja, felerősíti. Ezzel együtt jobban tudjuk irányítani az érzelmeinket, és az azokra adott reakcióinkat is: jobb érzelemszabályozás és impulzuskontroll válik lehetővé, jobb önreflexió mellett. Továbbá „tisztább” fejjel új nézőpontokat is könnyebben tudunk mérlegelni és könnyebben felismerjük a gondolkodási torzításokat is.

3. Új idegi kapcsolatok épülnek ki
Gondoljunk úgy a gondolatokra, mint az autópályákra. Ha valamire sokszor gondolunk – például hogy „úgysem vagyok elég jó” –, akkor az olyan, mintha nap mint nap ugyanazt az autópályát használnánk. Gyors, automatikus és megszokott. A terápia segít új utakat építeni: új gondolatokat, új attitűdöket, ezzel együtt új érzelmi reakciókat kiváltva. Ha ezeket újra meg újra használjuk, akkor megerősödnek, a régiek pedig lassan elgyengülnek, mivel nem használjuk már annyit. Ez szó szerint új idegi kapcsolatok létrejövését jelenti – mintha áthuzalozódna az agyunk egy része.

4. A terápiás kapcsolat hatása
Nem csak az egyes technikák és módszerek hatnak a testünkre és agyunkra. A kapcsolat a terapeuta és a páciens között önmagában is gyógyító erejű. Ezt a különleges kapcsolódást hívjuk terápiás szövetségnek – amikor bizalom, empátia, elfogadás és megértés van jelen a kliens-terapeuta kapcsolatban.
Ez a kapcsolat önmagában csökkenti a stresszhormonok (pl. kortizol), és növeli az oxitocin szintjét. Az oxitocin egy úgynevezett „kapcsolati hormon”, amely segíti a megnyugvást és a kötődést. A kutatási eredmények szerint a jó terápiás kapcsolat optimalizálja a stresszválaszokat irányító agyterület működését is, és ennek már önmagában gyógyító hatása van – fizikai szinten.

A változás tartós

Sokan azt hiszik, hogy a terápia hatása csak addig tart, amíg valaki jár. Valójában azonban a jó terápia olyan, mint amikor valaki megtanul biciklizni: az agyban kialakul egy új készség, egy új egyensúly teremtődik meg. Ha egyszer jól megtanultuk ezeket, később is tudjuk alkalmazni – nem veszítjük őket el –, noha előfordulhat, hogy idővel fel kell ezeket frissíteni és/vagy újabb készségek  elsajátítása válik szükségessé.

A pszichoterápia tehát nem pusztán lelki támogatás, hanem biológiai szinten történő beavatkozás az agy – és test – működésébe. A tudomány mai állása szerint a pszichoterápia képes átrendezni az idegrendszeri mintázatokat, csökkenteni a patológiás aktivitást, és elősegíteni az egészséges érzelemszabályozást. Ahogy egyre több kutatás készül ebben a témában, egyre inkább világossá válik: a pszichoterápia nemcsak „fejben dől el”, hanem mélyen beágyazódik az agyunk szöveteibe is.