A terápiás kapcsolat szerepe

Az együttműködés, a bizalom, az empátia, és az elfogadás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a páciens képes legyen mélyebb önismeretre szert tenni, és dolgozni a személyes problémáin, elősegítve ezzel mentális jóllétét. A terápiás kapcsolat olyan biztonságos teret biztosít, ahol a páciens szabadon kifejezheti érzéseit anélkül, hogy elítélnék, ami lehetővé teszi azt is, hogy ún. „korrektív élményekre” tegyen  szert. A korrektív élmények gyakran szembemennek, ellentétesek azzal, amit a páciens a múltjában a számára fontos személyekkel kapcsolatban megélt. A páciens a pszichoterápiás kapcsolatban tehát olyan interperszonális tapasztalatokra tesz szert egy érzelmileg biztonságos légkörben, amik korábban hiányozhattak, elősegítve ezzel gyógyulását.

A terapeuta és a kliens közötti kapcsolati dinamika emellett segíthet a problémák szimbolikus feldolgozásában is, mivel a páciens ideális esetben a terapeutával való kapcsolatban átéli a múltjában, más, számára fontos kialakított kapcsolati mintáit. A terapeuta a dinamikára ideális esetben folyamatosan reflektál, és visszajelzései segítségével a páciens tudatosítani tudja, majd megváltoztathatja ezeket a viszonyulásokat, mintázatokat a jelenben, a „külső”, interperszonális kapcsolataiban.

 A bizalom és az empátia

A bizalom az egyik alapvető pillére a terápiás kapcsolatnak. Ennek kialakulása azonban nem mindig azonnali, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a terápia pozitív változásokat hozhasson hosszútávon. A bizalom kialakulásának egyik alapfeltétele a terapeuta empatikus viszonyulása a pácienshez. Nagyon fontos, hogy a terapeuta képes legyen megérteni, és átélni a páciens által megélteket, miközben a páciens-terapeuta szerepek jól elkülönülve maradnak meg. Tehát a terapeutának némi érzelmi távolságot mindenféleképpen tartania kell a páciens megéléseivel szemben, mindezt úgy, hogy közben elengedő empátiát közvetít páciense irányába. Az empatikus attitűd emellett növeli a páciens érzelmi biztonságérzetét, és segít a megnyílásban is. Természetesen az empatikus viszonyulás a terapeuta aktív figyelmét, jelenlétét igényli, miközben a kíméletes, ugyanakkor akkurátus visszajelzések sem maradhatnak el.

Az autentikus terapeuta

A terápiás kapcsolat autentikus és tiszta alapokon nyugszik. A terapeuta nem csupán szakmai szerepében jelenik meg, hanem mint ember is, aki képes hiteles és őszinte módon kapcsolódni a pácienshez. Az autentikus jelenlét segíti azt, hogy a páciens ne érezze magát elszigeteltnek vagy kívülállónak, hanem átélhesse, hogy valaki (a terapeuta) valóságos és elfogadó módon kapcsolódik hozzá.

A terápiás folyamat dinamikája 

A terápiás kapcsolat dinamikája a terápia folyamán folyamatosan változhat a terapeuta és a páciens közötti interakciókkal és érzésekkel együtt. Ezek a változások gyakran tükrözik a páciens aktuális belső, lelki folyamatait, fejlődését. A terapeutának folyamatos (ön)reflexiót gyakorolva le kell követnie ezen változásokat.  A terápiás kapcsolat építése és fenntartása mindazonáltal aktív folyamat, amely mindkét fél részéről folyamatos figyelmet és belső munkát igényel. 

A terápia hatékonysága

Számos kutatás bizonyítja, hogy a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat minősége az egyik legfontosabb predesztináló tényező a terápia hatékonyságát illetően. A 20. században a Carl Rogers által kidolgozott ún. „személyközpontú” megközelítés például a terápiás kapcsolat fontosságát hangsúlyozza. a rogersi terápia alapelvei szerint a terapeuta empatikus, elfogadó, és kongruens kell, hogy legyen. Talán a laikusok számára meglepő, de a kutatási eredmények alapján a terápia sikerének több mint 50%-a a terápiás kapcsolattól függ, míg maguk, az adott irányzatra jellemző terápiás technikák csupán 15-30%-ban járulnak hozzá a sikerhez. 

Különböző terápiás irányzatok és a kapcsolat

Mivel a pszichoterápia különböző irányzatai eltérő technikákat alkalmaznak, fontos, hogy a terápiás kapcsolat igazodjon bizonyos értelemben az alkalmazott terápiás irányzat sajátosságaihoz, amellett, hogy a kliens egyedi szükségleteit is figyelembe kell venni. A pszichoanalitikus irányzatban például a terápia hosszabb távú és mélyreható analízist igényel, ahol a kapcsolat lassan, fokozatosan fejlődik. Ezzel szemben a kognitív-viselkedésterápiás megközelítések gyorsabb, fókuszáltabb, céltudatosabb terápiás kapcsolatot igényelnek, de az empátia és a bizalom itt is előtérben kell, hogy legyen.