Párválasztás

Korábban többnyire intuitíve választottak párt maguknak az emberek, jellemzően tudattalan motivációk által hajtva. Annak, akinek viszonylag optimális gyerekkora volt, szeretetben és stabilitásban nőtt fel, érzelmileg elég érett szülők mellett, ez akár jó választásnak is bizonyulhatott, hiszen egészséges mintákkal érkezett a felnőttkorba. Azok, akiknek azonban nehéz, traumatikus gyerekkoruk volt, vagy éppen diszfunkcionális családi közegben nőttek fel, sok esetben választottak olyan párt maguknak, amely mellett hasonlóan fájdalmas élményeket éltek meg, mint szüleik körében korábban. Elcsépelt példaként felhozható az a személy, aki alkoholista szülő mellett felnőve később valamilyen függőséggel küzdő partnert választ magának, melynek hátterében számos tudattalan motiváció húzódhat meg (pszichoterápiában ezek szépen feltárhatók). Egy másik példa lehet az a személy, aki érzelmi elhanyagolásban nőtt fel, önközpontú, érzelmileg éretlen szülő(k) mellett, majd később, felnőttkora során hasonlóan érzelmileg éretlen, kizsákmányoló partnert választ magának, akivel sohasem lehet egyenrangú, szimmetrikus, kölcsönösen kielégítő kapcsolata. Sokan tehát a gyermekkorukat teremtik – természetesen nem tudatosan – újra, különböző mögöttes indíttatások végett, még akkor is, ha a személy tudatában van annak, hogy a választott partner mellett éppúgy szenved, mint gyermekkora során. Nem egyszer találkozunk olyan példával is, ahol például a függő szülő mellett felnőtt gyerek felnőttként mindenféle addiktív potenciált magába rejtő tevékenységtől teljes mértékben tartózkodó partnert mer csak választani maga mellé. Ez egy fokkal talán optimálisabb megoldásnak tűnhet – legalábbis szubjektív jóllét szempontjából -, mint a korábbi példák. Azonban ennek hátterét is érdemes feltárni, hiszen itt ugyanúgy a traumákkal teli múlt a „referenciapont” a döntések terén, mint a korábbiakban, csak ez ellentétesen manifesztálódik. Ezt minősíthetjük akár védekezésnek is, a lényeg, hogy részben gátolja az autentikus választásokat. Mindent összefoglalva tehát, érdemes még párválasztás, családalapítás előtt megismernie az embernek saját magát, hogy elkerülhesse azt, hogy felnőttként hasonlóan fájdalmas érzelmi tapasztalatokat kelljen átélnie, mint korábban. A tudatos választás(ok) által megteremthetjük azt a társas közeget életünkben, amelyben kiegyensúlyozottak tudunk lenni, de ehhez önismeret szükséges.

Pályaválasztás

Talán mondani sem kell, hogy a pályaválasztáshoz sem árt ismerni magunkat, minimum az erősségeinket és gyengeségeinket, kedvező, illetve kevésbé kedvező személyiségjellemzőinket. Aki hosszabb távra szeretne pályát választani magának, célszerű tisztában lennie azzal, milyen közegben, kikkel, hogyan, és milyen jellegű feladatokban tud legjobban együttműködni, netán egyedül képes a leghatékonyabban dolgozni. Természetesen ezt valamilyen mértékben behatárolja a végzettség is, de már szakot választani is aszerint érdemes, hogy az embert mi érdekli leginkább, mi az, amiben tudna annyi örömet lelni, hogy hosszabb távon is ki tudjon tartani mellette. Fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki magunknak, ezt nyilvánvalóan élethelyzetünk, illetve képességeink is befolyásolják. Mindazonáltal a pályaválasztási tanácsadók, vagy pszichológusok sokat tudnak ebben is segíteni, érdemes az ő segítségüket igénybe venni a munkát, pályát illető nagyobb horderejű döntések meghozatala előtt.

Anticipált reakciók

Aki jól ismeri magát, nagyjából azt is be tudja határolni, mely helyzetekre hogyan reagál(na), egyes szituációkban, élethelyzetekben hogyan érezné magát, mit, és hogyan élne meg. Ez már csak azért is fontos, hogy azon helyzeteket, melyek megviselnének bennünket, vagy rossz hatással lennének a mentális egészségünkre, el tudjunk kerülni, már amennyiben ez megoldható. Ha az elkerülés nem opció, egy részükre előre fel lehet vérteződni, átgondolni a rendelkezésre álló erőforrásokat, lehetséges megoldásokat, hiszen előre tudjuk, hogy ez számunkra „nehéz menet lesz”. A felkészülés egyébként is optimálisabb megküzdési stratégiákat mozgósít, mint a hirtelen beálló pánikreakció, vagy sokk. Ha eléggé ismerjük magunkat ahhoz, hogy azt is tudjuk, mi tenne minket elégedetté, boldogabbá, akkor pedig tudjuk mozgósítani akaraterőnket ezen helyzetek megteremtéséhez, céljaink eléréséhez (pl. előléptetés, kiemelkedő sportteljesítmény, tanulmányok, stb.) – amennyiben azok reálisak és elérhetőek. Az önismeret emellett segít abban is, hogy interperszonális konfliktusok esetén nyugodtabban, összeszedettebben tudjunk reagálni, esetleg tudjuk, mikor kell kilépnünk a számunkra kritikus helyzetekből, hogy később nyugodtabban, tisztább fejjel tudjunk konstruktív konfliktusmegoldási stratégiákhoz folyamodni. Érdemes tehát ismerni személyiségünk mozgatórugóit, illetve azokat a „piros gombokat”, illetve helyzeteket is, amelyekben kényelmetlenül érezzük magunkat, vagy éppen elviselhetetlenek rövid vagy hosszabb távon számunkra.

Mivel a kielégítő életminőség egyik igen fontos komponense a stabil, jónak megélt mentális állapot, érdemes időt, (lelki) energiát és pénzt invesztálni saját magunk megismerésébe. Minél jobban ismerjük saját magunkat, annál inkább lehetőségünk nyílik egy olyan, lelkileg kielégítő élet megteremtésére, melyben hosszútávon jól tudjuk érezni magunkat.