Pszichiáter szakorvos: ahogy az a nevéből is világos, a pszichiáter alapvégzettsége általános orvos (6 év). Ezt követően – jó pár év kórházi gyakorlat után – szakvizsgát tehet pszichiátriából, s így válik általános orvosból pszichiáter szakorvos. Szakvizsgával rendelkezve önállóan diagnosztizálhatnak bármilyen mentális/pszichiátriai betegséget, és kezelhetik is azokat. Nagy általánosságban elmondható róluk, hogy döntően gyógyszerek segítségével segítenek, bár sok esetben ezt támogató beszélgetések (szupportív betegvezetés) is kísérik. Az alábbi esetekben elsőként pszichiáter szakorvoshoz érdemes fordulni:

• már diagnosztizált mentális zavar vagy pszichiátriai betegség esetén
• olyan erős tünetek (pl. szorongás, depresszív hangulat, gyakori pánikrosszullétek) esetén, ami miatt a páciens nem képes mindennapi feladatait ellátni vagy normál életvitelt folytatni (például nem képes dolgozni, iskolába járni, szociális életet folytatni)
• ismétlődően, rendszeresen jelen lévő öngyilkossági gondolatok, késztetések esetén
• ha rendszeres vagy krónikus pszichoaktívszer (drog, alkohol) használat jellemzi az egyént

Ha a pszichiáter szakorvos indokoltnak látja a páciens pszichoterápiás kezelését (is), vagy úgy véli, hogy inkább a pszichoterápia segíthetne az adott személynek, klinikai szakpszichológus felkeresését (is) javasolhatja.

Klinikai szakpszichológus: ahogy a nevéből is világos, a klinikai szakpszichológus alapvégzettsége pszichológus (3+2 év). Ezt követően – 4 év továbbképzés és klinikai gyakorlat után – szakvizsgát tehet, felnőttekre vagy gyermekekre szakosodva. Így válik „sima” pszichológusból klinikai szakpszichológus. Mivel a pszichológusok nem orvosi egyetemen végeznek, így gyógyszerfelírási kompetenciával nem rendelkeznek, de azoknak, akik több évet töltöttek pszichiáter(ek) mellett dolgozva, általános tudásuk azért van a pszichiátriai gyógyszerekről. Gyakorlatilag bármilyen pszichés vagy lelki nehézséggel, panasszal lehet hozzájuk fordulni, hiszen amennyiben szükségesnek ítélik, pszichiáterhez irányítják a pácienseket. Ahogyan a pszichiáter szakorvos, a klinikai szakpszichológus is képes mentális zavarokat adekvátan diagnosztizálni és kezelni, azaz pácienseket gyógyítani – csak ezt nem gyógyszerrel, hanem alap pszichoterápiával vagy egyéb módszerekkel (pl. relaxáció, autogén tréning) teszik.

Pszichoterapeuta: pszichoterapeutává válhat az, aki vagy általános orvosit végzett majd egy szakvizsgát szerzett (6+5 év), vagy klinikai szakpszichológus (6+4 év). A pszichoterapeuta szakvizsga ráépített szakvizsga, amely szakpszichoterápiára jogosítja fel a szakembert valamilyen, általa választott pszichoterápiás módszer(ek)ből (például pszichoanalízis, hipnózis, kognitív viselkedésterápia stb.). Gyakorlatilag bármilyen pszichés vagy lelki nehézséggel, panasszal lehet hozzájuk fordulni, hiszen amennyiben szükségesnek ítélik, pszichiáterhez irányítják a pácienseket, gyógyszeres kezelés céljából. Előfordul az is, hogy képzettsége alapján ugyanaz a szakember végezheti a gyógyszeres kezelést, mint aki a pszichoterápiát (ő a pszichiáter pszichoterapeuta), bár annak kapcsán megoszlik a szakemberek véleménye, hogy mennyire jó, ha a két tevékenységet ugyanazon személy végzi egyazon páciensnél. Ahogyan a pszichiáter szakorvos, a pszichoterapeuta is képes mentális zavarokat adekvátan diagnosztizálni és kezelni, a pácienseket gyógyítani, csak ezt általában nem gyógyszerrel, hanem szakpszichoterápiával vagy egyéb módszerekkel (pl. relaxáció, autogén tréning) teszik.

Kórházi ellátás: – ez legtöbbször az érintett lakcíme szerint területileg illetékes kórház sürgősségi osztályán történő jelentkezést jelenti – szükséges az alábbi esetekben:

• ha a valósággal létesített kapcsolat súlyos zavart szenved: hallucinációk, téveseszmék megjelenésekor
• akut, jelenleg is fennálló öngyilkossági szándék, terv esetén
• közveszélyes magatartás esetén
• krónikus szerhasználó (alkohol, drog) leszokási folyamatának kezdetekor
• zavartság esetén, amikor a páciens dezorientált térben, időben, esetleg azt sem tudja, kicsoda

Természetesen a fenti szakemberek és ellátások között van „átjárás”, hiszen a kompetenciákat és az egyes protokollokat a szakképzésen megtanítják a szakorvosoknak és a szakpszichológusoknak. Talán az egyik legfontosabb szempont hogy olyan szakembert válasszunk, akiben úgy érezzük, megbízhatunk, és adunk a szavára is, és ekkor tudhatjuk, hogy az esetleges átirányítás a mi érdekünkben történik.