Pszichológiai, pszichodiagnosztikai vizsgálat felnőtteknél: mit takar pontosan és hogyan zajlik?

Számos alkalommal – mind az állami egészségügyben, mind magánrendelés keretei között – tették már fel azt a kérdést a páciensek és kliensek, hogy az előttük álló pszichológiai vagy pszichodiagnosztikai vizsgálat pontosan mit takar, mire lehet számítani? Magánrendelésem keretei között ezekre is van lehetőség, így erről szeretnék némi tömör ismeretet közvetíteni, nyújtani az alábbi blogbejegyzésben.

Mi a különbség a pszichológiai és pszichodiagnosztikai vizsgálat között?

Valójában nincs különbség, így a továbbiakban pszichológiai vizsgálatként utalok magára a folyamatra.

Ki végezhet pszichológiai vizsgálatot?

Klinikai szakpszichológusok és pszichoterapeuták. A neuropszichológiai szakpszichológusok természetesen speciális, úgynevezett neuropszichológiai (leggyakrabban a kognitív készségek színvonalát feltérképező) vizsgálatokat is végezhetnek, kompetenciakörük erre feljogosítja őket.

Kik szokták kérni a pszichológiai vizsgálatot és milyen céllal?

Általában az alábbi eshetőségek egyike áll fenn:

  • pszichiáter szakorvos: nem ritkán előfordul, hogy egy pszichiáter szakorvos bizonytalan egy páciens diagnózisát illetően, vagy esetleg a páciens személyiségéről többet szeretne megtudni. A diagnózis befolyásolja az adekvát terápia – gyógyszeres kezelés és/vagy pszichoterápia – kiválasztását, és sok esetben a gyógyszerválasztást is.
  • egyéb szakorvos: előfordul – bár ritkábban -, hogy egyéb szakorvos (pl. nőgyógyász, gasztroenterológus, neurológus) kéri a páciens pszichológiai vizsgálatát vagy állapotfelmérését, leggyakrabban a pszichés alapon történő tünetképződés kizárásának céljából, vagy valamely pszichoszomatikus betegség fennállásának gyanúja esetén.
  • a páciens vagy a kliens maga: nem ritka, hogy maga a kliens vagy páciens kéri saját vizsgálatát, amennyiben valamilyen pszichiátriai betegség terén érintettnek véli magát, vagy szélesebb körű önismeretre szeretne szert tenni személyiségének megismerésével.
  • a klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta, akihez a kliens problémájával fordul: amennyiben a szakember néhány találkozás után bizonytalan a diagnózist illetően, vagy a jelentkező kliens személyiségéről többet és viszonylag gyorsan szeretne megtudni mélységeiben, kezdeményezheti ő maga is a páciens vizsgálatát – természetesen annak beleegyezésével.
  • klinikai szakvizsgával nem rendelkező pszichológus: amennyiben olyan pszichológus, aki nem rendelkezik diagnosztikai kompetenciával (azaz nem tett klinikai szakpszichológiából szakvizsgát) arra gyanakszik, hogy egy – akár már hosszabb ideje – hozzá járó kliens esetén fennáll (vagy időközben kialakult) valamilyen mentális betegség, vagy klinikai szintet megütő zavar, fordulhat klinikai szakpszichológushoz, annak eldöntéséhez, hogy a kliens további kezelése kompetenciakörén kívül vagy belül esik-e.
  • bíróság: bírósági ügyek esetén gyakran kérnek fel (igazságügyi) klinikai szakpszichológust vizsgálat lefolytatására, mely esetben a bíróság jelöli ki az adott szakembert, a vizsgálandó egyénnek pedig együtt kell működnie a szakemberrel a vizsgálat lefolytatásában. Ebben a helyzetben tehát a páciensnek a szakember személyét tekintve beleszólása nincs.

Tehát elmondható, hogy a vizsgálat – a bíróság által elrendelt vizsgálatok egyes részeinek kivételével – szinte minden esetben a páciens vagy kliens érdekében történik, függetlenül attól, hogy ki kéri azt.

Miből áll egy pszichológiai vizsgálat?

Helyzettől függetlenül a pszichológiai vizsgálatok általában két részből állnak:

  1. interjús szakasz: változó hosszúságú interjút készít a szakember, mely során a pácienst, klienst nehézségeiről, tüneteiről, panaszairól, és az ezekkel potenciálisan kapcsolatban álló tényezőkről kérdezi, majd ezt követheti a fontosabb gyermekkori történések, a gyermekkori fejlődés, és a múlt történéseinek részletes feltérképezése is.

A második, tesztfelvételi szakasz nem képezi részét minden egyes vizsgálatnak, időnként ettől el lehet tekinteni.

  1. tesztfelvételi szakasz:az interjú során nyert információk és a szakember fejében megfogalmazódott kérdések alapján a vizsgálatvezető kiválasztja a megfelelő teszteket, és azokat kitölteti vagy felveszi a klienssel.

A vizsgálati eredményeket a szakember írásos dokumentumban, szakvéleményben rögzíti, majd az eredményeket – amennyiben kezelőorvos rendelte el a vizsgálatot – továbbítja. Emellett a vizsgálatot követi a páciens tájékoztatása az eredményekről, visszajelzés adása, melyhez minden páciensnek és kliensnek joga van, de kivételes esetben ezt a feladatot a kezelőorvos – amennyiben van – átveszi a vizsgáló pszichológus helyett.

A vizsgálattól tehát félni nem érdemes, az abból kinyerhető információkból pedig a kliens vagy páciens nagymértékben profitálhat önismeretét, aktuális állapotát, vagy akár diagnózisát tekintve, meghatározva ezzel azt az irányt, amely felé indulva állapota javulása leghamarabb bekövetkezhet.

Ezek is érdekelhetnek

A függőségekről általánosságban: hátterük, kezelési lehetőségeik Talán mondanom sem kell, hogy napjainkban igen gyakoriak a függőségek. Ma már nem csak alkohol-, hanem …

Röviden a pszichotraumákról Manapság már igen sokat lehet olvasni a lelki traumák (régi szakterminussal kifejezve: pszichotraumák) hosszútávú, potenciálisan destruktív hatásairól. Mi, a …

A depressziót övező néhány laikus tévhitről Sajnos a mentális zavarok még a 21. században is a leginkább stigmatizált betegségcsoportok egyikét képezik. Pedig …